Miért is gyűlölöm az embereket?

 Áldozatnak születni kell. Számos dolog predesztinálhat erre egy magamfajta lúzert: testmagasság, testalkat, arcszerkezet, testi hibák, fogyatékosság, szemüveg, fogszabályzó, illetve a sapka / cigi... ti.: vagy van rajtam, vagy nincs / vagy füstszűrős, vagy nem az. Vannak egyedek, akiknek mindegy, miért köt bele a másikba. Illetve annyira nem is mindegy. A lényeg, hogy valamilyen szempontból 'gyengébb' legyen a célpont s így a szemétkedő egyed a vegzált áldozata fölé kerekedjen. Pedig aki magánál gyengébb célpontot keres, az -azon kívül, hogy egy ritka nagy pronyó geci, valójában egy látens lúzer, egy olyan faszfej, aki saját életének hitványsága miatt másokat talál meg, hogy a  sorson revansot vegyen.

Nos, én áldozat típus vagyok.

170cm magas vagyok. Nagy  ügy -gondolhatnám, vannak nálamnál alacsonyabbak... nekik mennyivel több szemétkedést kellhet elviselniük? De az 'áldozatnak' nem ez az egyetlen olyan tulajdonsága, ami miatt kipécézik maguknak. Ennél több kell általában. Kell az is az áldozattá váláshoz, hogy a lúzer érzékeny legyen és / vagy ne hagyja szó nélkül az inzultust, illetve tegyen olyan gesztusokat, amelyekből a szemétkedő azt szűri le, hogy célját elérheti. 

A gyerekek legalább olyan szemetek, mint a felnőttek. Vagy még olyanabbak. Engem 11-12 éves koromban találtak meg maguknak először úgy istenigazán. Persze előtte is voltak biztos gondok. Voltam nagyon sovány, aztán volt egy időszak, amikor meghíztam (a sok édességtől), de aztán a cselgáncs edzésnek hála leadtam a felesleget. Szemüveget hordtam kb. 6-7 éves koromtól. Ezért is csúfoltak persze. Aztán fogszabályozót is hordtam.

Saját kortársaim, mi több: osztálytársaim kezdtek el kóstolgatni. Nos, mivel nekem már minden mindegy (legszívesebben felkötném magam), ezúttal nevesítem is őket. Persze két adag nevet fogok most felsorolni, hisz -jó áldozatként- kaptam az ívet az általánosban és a középiskolában is... sőt, a kettő egy ideig  párhuzamosan ment.

Az általánosban egy nyári tábor alatt szálltak rám. Nem a közvetlen osztálytársak azt hiszem, hanem az osztályunkba nem rég érkezett 'újoncok' haveri köréből, talán a Baross Gábor telepen élők egy csoportja kezdett el engem becézgetni. Először -ki tudja miért?- a 'Nógrádi', majd a 'Kuksi' nevet aggatták rám, amit átvettek az új osztálytársak és mások is.  A legszemetebb posztjáért e patkánykodók közül két gyökér versenyezhetne, a dobogó első fokáért küzdhetne meg egy bizonyos Serhokk Zoltán, illetve Belényi Zoltán. Az előbbi nem 'híres', legfeljebb a hatóságok előtt ismeretes illetve valamelyik büntetés végrehajtó intézetben emlékezhetnének rá (miután -úgy tudom- egyszálbelű skinhedként többed magával kurva bátornak érezvén magát megvert/ek/ valakit). A másik kissé 'híresebb':  a BéZé becenevű (iskolában Bölény, de leginkább Görény...ez utóbbi nevét emlékeim szerint a később említésre kerülő nyári táborban elszopogatott tubusos májkrém hatására eregetett büdös bélgáza miatt kapta) modell lett. Többek között láttam már  Old Spice reklámban, de valamelyik kereskedelmi kanálison egy műsorban arról számoltak be éppen, hogy X éve nem mossa a haját és így  az öntisztuló. Nos, ez a köcsög az általános iskola (Tompa utca) könyvtárosának kölke volt. Egy igazi surmó...

Aztán volt még pár geci az osztályban. Kiemelném közülük Hegyi Gusztávot...igen, azt: a The Hungarian Depeche Mode Fanclub akárkijét. Nos, ő egy igazi kétszínű kis geci volt. A Serhokk brancs alá játszott. Ki nem hagynám aTahódi becenevű köcsögöt, Hódi Zsoltot. (Apuci ügyvéd volt, úgyhogy már akkor volt senki, amikor valaki volt. Ő azok közé tartozott, akik a ruházatom miatt is kefélgettek. Nem tudom ki, de valaki kék alkoholos filccel rávéste a 'Kuksi' becenevem egy esőkabátomra. Nem lepődnék meg, ha ő vagy a Serhokk lett volna.) De voltak még nevesincs kis köcsögök még, mint Pusztai Roland, Csatári józsef (vizilabdázott), Pataky Nagy János, Nében Gábor...és még sorolhatnám. Az egész osztály gyökerek gyülekezete volt, de ezek a Baross G. telepi iskolából érkezett senkiháziak hiányoztak a legkevésbé.

A 8. év végével nem ért véget a zaklatásom. Telefonbetyárkodtak még jó ideig.  Aztán -persze ezt előbb kellet volna meglépnie anyámnak, elbeszélgetett Serhokk anyukával. Érdekes módon a telefonálgatások abba maradtak.

De nem örülhettem ám. Egyrészt, a lelkemben igen mély nyomot hagytak, másrészt a szakközépben is megtaláltak. Pl. Csallók Zsolt. Az ürügy? Egy nem megfelelően elkészített elektrótechnika házifeladat miatti kollektív szívatás (egy műszaki rajzott kellett leadni, LOL!) által lettem bűnbaknak kikiáltva. Az sem zavarta ezt a faszfejet, hogy az ominózus házifeladat rajtam kívül még pár embernek nem volt jó. Előtte voltam még 'Szőke Testvér' is... aztán voltam büdös gruftie, miegymás. A szemétkedésbe aztán beszállt egy Dunai Tamás nevű seggfej is, Ladányi  Gábor, Lovasi László, meg még páran. Ezek, de leginkább a Csallók Zsolt igazán hibrid gyerek volt: mivel nem tudta eldönteni, hogy ő most skinhead-e vagy punk, ezért volt mindkettő egyszerre. A Dunai inkább zsebnáci volt.

Na de mindegy is. A szakközépiskolai zaklatásom egy iskolán kívüli, bunyónak alig nevezhető valamivel véget ért. Aztán ez a Csallók gyerek talált mást, másik osztályból. 

Mindezeknek és a családi problémáimnak köszönhetően megundorodtam az emberektől. Nem jártam társaságba, nem haverkodtam. Akikkel meg mégis, azok csak lehúztak, kihasználták, hogy önzetlen voltam és ritkán, vagy nem mondtam nemet. Aztán ezek a haverok, amint megkapták, ami kellett nekik, letipliztek. Hobbikba, zenébe, zenélésbe menekültem. Aztán szép lassan elment mellettem az élet. Elvették a fiatalságomat, illetve én hagytam, hogy ezt megtehessék velem. Ők élik életüket. Talán boldog családapák, vannak barátaik, jó munkájuk. Én meg egy kishitű, sérült lelkű faszként legkevésbé magamban hiszek. Elhittem, hogy szart sem érek. Megkeseredtem, áldozatnak érzem magam, aki legszívesebben jól szájon baszna mindenkit, aki egy rossz szót szól. Emiatt nem vagyok konfliktuskerülő. És itt kanyarodhatunk vissza ahhoz, ami miatt most klaviatúrát ragadtam.

Pont ez a robbanékonyság, azonnali ugrás lesz egyszer a végzetem. Vagy úgy, hogy én maradok ott (egy késsel vagy golyóval a testemben, vagy vernek halálra, tesznek nyomorékká), vagy úgy, hogy én kerülök dutyiba, mert egy meggondolatlan mozdulatba fogom sűríteni az eddigi évtizedek szívásait és valakit én teleportálok a kórházba / túlvilágra... persze pusztán az önvédelem jegyében. Mert hogy én nem ütök, nem szúrok, nem lövök először. Éppen ez lehetett a  problémám (vagy a szerencsém?), hogy lekurvaanyázom a másikat és szájkaratézom, ahelyett, hogy azonnal (preventíve :D ) ütnék, rúgnék, harapnék.

Nos, éppen bírósági szakaszba ért egy ügyem (pár évi ügyészségi pöcsölés után). A Kálvin téri aluljáró prominens cigány csöves hordája -egy bizonyos Kalányos főcigány vezetésével szúrt ki magának. Be-beszólongatott. Kértem finoman, hogy szakadjon le rólam. Folytatta. Pár héttel később már nyomatékosan kértem, hogy ne akarjon már rendőrségi ügyet. Csak folytatta. Erre előkaptam a mobilomat és lefilmeztem őket. Na, nekik ennél több nem is kellett és testületileg, négyen öten körbefogtak, nekem estek. Közben jött egy látszólag outsider, jobban szituált görény (piros Beats fejhallgatóval) és hátulról kikapta kezemből a mobilt. Utána futottam és a táskáját lerántottam, leesett a fejhallgatója, amit felkaptam. Mondtam: fülesért a mobilomat. Persze nem akarta lenyúlni a mobilomat, csak a videót kitörölni. Sikerült neki. Én hívtam a rendőröket. Kijöttek, igazoltatták a brancsot (a fejhallgatós faszfej elslisszolt). Kalányos főcigánynál volt kés. Pech, hogy nem használta. Nekem is jobb lenne már, ha jó helyen szúrja belém :D Neki persze mindegy, ült már börtönben. És az aluljárói ferdeszemű 'boltosok' se fognak ellene vallani. Mint ahogy az egyik aluljárói narancssárga mellényes fajtársa sem, aki a rendőrségi csekkoláskor végig ott sepergetett mellettünk. Majd őt is szerettem volna 'meginterjúvolni', ugyan mit látott, tanúskodna-e? Igencsak ellenséges volt. Bevittek mindannyiunkat a IX. kerületi yardra. Jegyzőkönyv, feljelentés. Az eset 16 óra után történt az aluljáróban, én hajnali 3-ra értem haza és mehettem dolgozni. (Hajnali 4-kor kelek, úgyhogy lefeküdni értelme nem volt). 

Aztán, jó 1 évvel a történtek után kerestek a IX. kerületi rendőrségről. Be kellett mennem pontosítani a  vallomásom, mert az aluljárói videók alapján az ügyészség szerint már nem rugdaltak azután, hogy a földre kerültem. Igazuk volt, de hát 'sokkos' állapotban olykor félrehord az ember agya és rosszul emlékezik dolgokra.

Most (2023.) nyarán volt az első előkészítő ülés. Írták ugyan, hogy a megjelenésem nem kötelező, ennek dacára elmentem. Kár volt. Nem hogy a tettesek, de a bíróság részéről sem jelent meg senki. Így a november 21-i második előkészítőre már én sem mentem el. Ez nyilván folyt.köv.

De az élet nem áll meg. Kis túlzással hetente, de havonta egyszer-kétszer biztosan beszól valaki. Jellemzően a tömegközlekedés igénybevétele közben. Többnyire nem képesek elférni mellettem. Oh, visszagondolva még a nagyszerű camponás időszakomra (2010 előttre), ott is volt hasonló probléma már... velem? Vagy inkább mással? Tudja a faszom. A lényeg, hogy már ott sem voltak képesek elférni tőlem a folyosón. Jött baltaarcú papa meg a haverja és valamelyiküknek a kb. 10 éves kölke, aki nemes egyszerűséggel direkt belémjött. Persze, mondhatnánk, miért is nem húzódtam kijjebb, hisz ez a tízéves kis  pondró szarhatta a spanyolviaszt.  Én meg balga köcsögként nem voltam hajlandó belelapulni a falba, hát beszóltam valamit a gyereknek. Na, nem is kellett több: baltaarcú ipse helyből nekem esett. Persze ezek a görények helyből fejre mennek. Szemüvegemnek megint annyi volt. Én hasba rúgtam az illetőt, mire egy megtermett biztonsági őr ott termett: 'mi folyik itt?' Anyád, nem látod? Faszfej nekem esett. Feljelenteném, hívjuk a rendőrséget! -mondtam a security tahónak. Ő nem, mondta. Hát lekurvaanyáztam a biztiőrt is, majd visszamenvén a boltba, ahol dolgoztam, a mozi kijáratát sasoltam, hogy látom-e onnan kijönni a gyökér verekedőt. 

Na, de vissza az újabb kori történésekhez. Pár hónapos a sztori. Batthyányi téri aluljáró, mozgólépcsőhöz menvén fel a HÉV-hez... dagadt Johhny határozottan jött. Láttam rajta, kipécézett, felém tart: ő már pedig belém jön. Érezvén ezt, a bal vállamat megfeszítettem és  a hatás-ellenhatás nevű fizikai jelenség megtette hatását: még neki állt feljebb. Szó szót követett, elküldtem oda, ahová való... dagikámnak csak a pofája volt nagy, mert a fizikai 'érintkezés' elmaradt. Engem azért bántott a dolog. Nem értem, mi van rajtam? Az arcom? A nézésem? Ja, biztos ez utóbbi. Az embergyűlölet és az életundor feltehetőleg kiül rá néha. Emberek közé érve általában. Hehe.

Ma (2023.12.04-én) viszont jó kisfiú voltam. Szokás szerint a Batthyányi téren várok a villamosra. Láttam, hogy a 41-es jön...ez általában (mindig?) a csehszlovák ipar remeke... nemszeretem villamos. A leghátsó ajtónál szoktam felszállni. Az ajtó egyik oldalán mintha 'üresedés' lett volna: amíg szálltak le a jobbszélen, addig én felslisszoltam a balszélen. Persze jöttek a későn eszmélők is és-bár az ipse a jobbszélen szállt le (tehát nem zavartam a köreit), beszólt nekem és hogy nyomatékosítsa mondandóját, meg is lökött. Én meg ezt nem hagytam annyiban és taszítottam a jobb vállán a kezemmel. Of course,  nem kellett neki több... illetve csak ennyi kellett neki és felbőszült dúvadként visszaszállt majd lefejelt. Szemüvegem már nincsen, úgyhogy ezúttal nem volt mit elvesztenem, mint Kalányos főcigányék esetében. Én az ipse pofájába nyomtam az öklömet lendületből. A népek egy része persze inkább odébb állt. Egyértelmű volt amúgy a szitu, aki utánam szállt fel, láthatta, hogy a véglény taszított rajtam és kötött belém direkt. Senki nem kelt a védelmemre, senki nem állt közénk.  A véglény még fenyegetőzött kicsit, mutatta, hogy elvágja a torkomat (amitől én persze baromira megijedtem. Ja nem is :D ) Vélhetően egy kollégája (egy  sárga mellényes) buckalakó szólt a véglénynek, hogy hagyd már a francba. Utána ezzel a sárgamellényessel volt némi párbeszédem. Kérdeztem, kolléga-e az illető? Persze nem mondta el (az egyértelműt). Aztán bekapcsolódott a vitába még egy idős faszfej is, jogilag oktatott volna, van-e lehetőségem mondjuk a sárgamellényest lefényképezni, hogy esetleg tanúként azonosítható legyen? Tudom, tudom, túlgondolom a dolgot. Végülis az lenne a normális, ha minden ilyen kötekedő faszfejre ráhagynám a dolgot, netán még a másik orcámat is mutassam feléjük, hadd üssenek meg ott is. Belegondolva az ilyen emberek lelki nyomoroncok és nagyobbak, mint én. Kicsi a péniszük vagy nem vitték semmire az életben, ezért máson vezetik le a frusztrációjukat. Tűrnöm kéne vagy szép csendben elsomfordálnom, elvégre ő a 'bátor' és köt bele egy nála alacsonyabba, gyengébb fizikumúba.

Nekem maximum dünnyögnöm lehet, de csak is magamban, mert ha verbális asszót vívnék, annak is megiszom általában a levét. Bele kell törődnöm: áldozat, zsákmányállat a nevem. Ha megdöglök, keresnek...és biztosan találnak majd másikat helyettem. Csak szólok, hogy vannak 170cm alatt is lúzerek.